Glamour: Mikor döntöttél úgy, hogy mellkisebbítő műtétet végeztetsz?
Ariel: Elmentem az unokatesómmal egy fürdőruha üzletbe egy pár hónapja és egyszerűen nem találtam olyan fürdőruhát ami illett volna rám. Nagyon rosszul éreztem emiatt magam. Nem voltam boldog. Csak azt hajtogattam: "Mit fogok viselni? Nincs semmi számomra, amit viselhetnék a strandon, a medencében." Nem mehetek bulizni a barátaimmal és azt hordani, amit ők is. Teljesen meg kell változnom, különben úgy fogok kinézni, ahogy nem akarok.

Glamour: A vörös szőnyegen, mindig nagyon magabiztosnak és elégedettnek tűnsz az alakoddal és a mellméreteddel együtt. Magabiztosnak érzed magad?
Ariel: Határozottan nem. Egy olyan világban élünk, ahol minden, amit teszel nevetségesnek tűnik. Az Interneten lévő támadások, bántalmazások borzasztóak. Posztolhatok egy fotót, amin jól érzem magam, és 500 ember fog arról kommentálni, hogy milyen dagadt vagyok és, hogy undorító vagyok. A vörös szőnyegen mindig azt mondom magamnak: "Mindent meg kell tenned azért, hogy magabiztosnak és büszkének látszódj, és annyira jól kinézni, amennyire csak lehet azokon a fotókon!" - mert ugyebár mindenki látja őket (a fotókat). Persze, határozottan magabiztosnak látszódom, egy színésznő vagyok, ez a munkánk. De legbelül, sosem érzem boldognak magam.

Glamour: Nagyon sok testhezálló ruhadarabot viseltél már a díjátadókon. Mennyire volt nehéz felöltözni hivatalos eseményekre?
Ariel: Nagyon nehéz volt. Nagyon kevés ruha volt, amit koromnak megfelelően hordhattam. Mindig olyan ruhát kellett viselnem, ami szuper szűk és alakhoz simuló volt mindenhol, mert ha nem ilyet viseltem volna, nem néztem volna ki jól. Nem igazán lehetett véleményem más ruhákról. Mindenki azt mondta: "Miért néz ki ennyire érettnek? Annyira nem megfelelő a korához képest." Én teljesen megértem mit és miért mondtak. Ez egyáltalán nem arról szólt, hogy én akartam kiválasztani és viselni azt az alkalmatlan ruhát, igazából nem volt más választásom, vagy különben hülyén néztem volna ki. Nagyon nehéz, amikor még tinédzser vagy és már sokszor gúnyoltak ki és még többet fogsz kapni, és ez egy idő után sok.

Glamour: Milyen gyakran olvastad, hogy mit mondanak rólad az emberek? Sokszor nem csak üzenetekről van szó, ha jól tudom sokszor főcímekben is megemlítenek téged.
Ariel: Igen, elég sok ilyen van, amikről tudok és ez nagyon felzaklat. Nagyon kényelmetlenül érzem magam emiatt, mert mint egy nő a szakmában, teljesen szexualizáltak vagyunk és úgy bánnak velünk, mint a tárgyakkal. Minden cikk, ami hozzám kapcsolódik és a vörös szőnyegről ír, úgy kezdődik, hogy "Ariel Winter őrülten nézett ki" vagy "Ariel Winter megmutattam hatalmas melleit egy eseményen". Csak erről ismernek fel az emberek, nem pedig arról, hogy "Ó, Ariel remek munkát végzett a Modern családban".

Glamour: Sok fizikai fájdalmad volt a nagy melleid miatt?
Ariel: Rettenetesen fájdalmas volt. Rengeteg hát problémám volt. Nem igazán tudtam egyenes állni sok ideig. Egy idő után elkezdett annyira fájni, hogy már nem tudtam elviselni a fájdalmat. A nyakam borzasztóan fájt és a gerincemmel is voltak problémák. Sok éven át tárgyaltam az orvosokkal az egész mellkasomról, de amikro végül azt mondtam, hogy "Azon gondolkozom, hogy megcsináltatom a műtétet." , akkor az orvos azt mondta: "A hátad nagyon meg fogja köszönni neked."

Glamour: Milyen D-kosarasnak lenni?
Ariel: Tudtam, hogy nem lehetek nagyobb méretű már a D-kosárnál, mert ez az a méret, ahol megszabadulok minden terhemtől. Eredetileg 70F volt a méretem és ez túl nagy volt nekem. A doktorom is azt mondta, hogy D-kosárnál nagyobb méretem nem lehet, és én ezzel egyet is értettem. Azt is mondta, hogy nem hiszi, hogy C-kosárnál kisebb mellem lehetne, és ebbe is beleegyeztem. És az ok, amiért beleegyeztem, az az, hogy mindig is teltkarcsú voltam. Mindig. És szeretek is az lenni. Nem szeretnék megint aránytalanul kinézni. Nagy fenekem van, és szeretem is, hogy nagy. Nem szeretnék nagy feneket mell nélkül!

Glamour: Mondtál valamit a műtétről a Modern Család producereinek vagy kollégáidnak?
Ariel: Csak Julie Bowennek meséltem róla, mert vele beszéltem már arról, hogy megszeretném műttetni a melleim. Teljesen támogató és megértő volt. Egyik nap találkoztam Sofia Vergaraval, és azt mondta: "Ó Istenkém! Imádom őket (Ariel melleit)! Nagyszerű lett!" Én erre azt mondtam: "Annyira vidám vagyok." Vicces, mert a srácok nem mondanak semmit, és csak azt gondolják: "Valami megváltozott rajtad." Ami természetesen jó [nevet], de ez vicces, ahogy észreveszik és látni a reakciójukat. Mindenki nagyon örült nekem, és mindig támogattak. Megértik és tudják, hogy éveken át ezzel küzdöttem.

Glamour: Nem aggódtál az miatt, hogy kihívó lesz a dekoltázsod, és ez kihat a szerepekre, amit ajánlanak neked?
Ariel: Nem játszhatok fiatalabb szerepeket többé. Ha egyszer átalakult a tested, nem játszhatok el 12-13-14 éves szerepeket. Megpróbáltak eladni 18 vagy 19 évesnek, de a probléma az, hogy még csak 18 sem vagyok. Szóval miért akarnának leszerződtetni, amikor tudnak valaki olyat szerezni, aki tényleg 18-19 éves? Igen, ez egy probléma volt, amibe belebotlottam. Nagy keblekkel automatikusan az ember sokkal idősebbnek és érettebbnek néz ki. Szóval ez határozottan probléma volt nálam.

Glamour: Megváltozott a jelenlegi ruhatárad a Modern Családban?
Ariel: Nagyon sok mindent el kellett takarnunk a Modern Családban. Nagy pulóverek, ezek teljesen lekötöztek, ami rendben van, megértem, hogy a karakteremhez nem illik a mellkidobás. Teljesen megértem. De nehéz volt, minden nap így öltözködni.

Glamour: Nagyon sok mindenen mentél keresztül fiatal léted ellenére, és nagyon jól kezeltél mindent, még a nyilvánosság előtt is. Hogy csináltad mindezt?
Ariel: Őszintén mondom, hogy fogalmam sincs. Köszönöm a szép szavakat. Meg kell valahogy tanulnod foglalkoznod vele és sodródni az árral. Ezt egy olyan embertől tanultam, aki rengeteg hibát követett el. Láttam fiatal színésznők nagy bukását a karrierjükben, és én ezt nem akartam. Nagyon tudatosan bánok az emberekkel, mert soha nem tanították meg nekem, hogy hogyan kell tisztelettudóan és kedvesen bánni velük. Soha nem láttam példaképet ebben, szóval csak az ellenkezője akarok annak lenni, amim van, és ellenkezőleg bánni az emberekkel, mint ahogy én azt láttam, hogy hogyan bánnak az emberek egymással.

Glamour: Hogyan tekintesz a támogatóidra?
Ariel: A nővérem, Shanelle nagyon támogató és szerethető. Ő a legjobb barátnőm az egész világon. A barátaim szintén csodálatosak, akárcsak a barátom. A barátom és a nővérem voltak ott a műtétnél és a felépülési szakaszomban. A sógorom, az unokatestvéreim, az apukám... mindenki csodálatosan bánt velem az idő alatt. Szerencsésnek éreztem magam, mert sohasem éreztem így azelőtt (hogy mindenki vele volt). És most egy olyan helyen vagyok, ahol szeretnek és szerencsés vagyok és ezért nagyon hálás vagyok. Amikor összeköltöztünk a nővéremmel, elhatároztuk, hogy terápiára kellene járnom, és ez az egész életemet megváltoztatta.

Glamour: Mi késztetett arra, hogy megoszd a történeted velünk?
Ariel: Nem akartam nem elmondani a történetem, mert tudtam, hogy teljesen más történet lett volna belőle, "Mi történt Ariellel? Teljesen máshogy néz ki." És úgy gondolom van pár jó dolog, ami majd az én történetemnek lesz köszönhető. Ez olyan dolog, amit egy jobb életért és egy jobb egészségért tettem és szerintem ez hatással lesz sok fiatal lányra. Sokkal boldogabbnak érzem magam, mint valaha. Egy olyan álmot élek, amit sok velem egykorú szeretne élni, és ennek tudatában vagyok. Nagyon hálás vagyok, hogy elmondhattam nektek és hogy felemelhettem a hangom és más tinédzserekhez szólhatok a történetemmel. Semmit nem akarok csinálni, ami ezt az egészet lerombolhatná.

Glamour: Vettél észre valamit a műtéted óta, hogy esetleg másként bánnak veled az emberek?
Ariel: Az emberek végre a szemembe néznek. Srácok, barátságos vagyok, nyugodtan a szemembe nézhettek. A többi ember, akit ismerek végre nem fordítanak hátat nekem és kezdenek el sugdolózni arról, hogy "Azok igaziak? Vagy nem eredetiek?" Ezt nagyon sok éven át hallgattam. Sőt 14 éves koromban megkérdezték tőlem, hogy műmelleim vannak-e. De egy közösségben élünk, és ők ezt gondolják rólam.

Glamour: Mielőtt nekivágtál a műtétnek, nem voltak aggodalmaid?
Ariel: Egyáltalán nem hezitáltam. Nem voltam szomorú. Teljesen izgatott voltam, az egész miatt és a gondolat, hogy soha többé nem leszek terhelt a melleim miatt, fantasztikus volt. Azt hiszem az egyedüli alkalom, amikor ideges vagy egy kicsit ijedt voltam az a műtét reggelén volt. De ez is csak azért, mert soha nem volt még semmilyen műtétem, nem a végeredménytől féltem. De szerencsére most már nagyon sok támogatást kapok.

Glamour: Ha jól tudom, nem igazán tartod a kapcsolatot az anyukáddal. Ez az interjú lesz az első, ahol hall a döntésedről?
Ariel: Ő és én nem beszélünk. Nyilván rá fog jönni a döntésemre, ahogy ezt olvassa, és ennek így kell lennie. Ez rendben van így. Most egy nagyon boldog helyen vagyok, és csak akkor lehetne ez a hely jobb, ha olyan emberekkel vehetném körbe magam, aki szeretnek és tényleg támogatnak. Ez minden, amire szükségem van.

Glamour: Egy kis kitérő; az Emmy a következő hónapba kerül megrendezésre és a Modern Család is jelölve van mint Kiemelkedő Vígjáték Sorozat. Van már valami ötleted, hogy mit viselsz majd?
Ariel: Ez lesz az első nyilvános megjelenésem a műtétem óta, de fogalmam sincs még mit fogok viselni. Egyelőre nagyon izgatott vagyok, hogy minden ruhát felpróbálhatok végre. Most már hordhatok mindenféle stílusú ruhát. Nem kell mindig a legszűkebb ruhát választanom, a legtesthezállóbb ruhát, amit találok. Választhatok teljesen mást és ez miatt nagyszerűen érzem magam. Nem kell többé azt viselnem, amit nem akarok. Izgatott vagyok amiatt, hogy végre, tényleg magabiztosnak érezhetem magam, és nem csak annak látszódom majd.

Glamour: Meg fog változni a stílusod a Modern Családban?
Ariel: Nem igazán tudom. Valószínűleg meg fogunk szabadulni a bő ruháktól, amiket egyébként szerettem néha. Nem hinném, hogy Alex stílusa drasztikusan megváltozna, és ezzel nincs is gond. Addig amíg van változatosság a ruhatárában, nincs problémám!

Glamour: És fizikailag hogy érzed magad, a műtét után?
Ariel: Nagyszerűen érzem magam. Ez elég nagy átalakulás volt számomra. Mindennap fent vagyok és futok szinte mindennap. Maga az érzés, hogy nem cipelek nagy terhet, egy megkönnyebbülés számomra. Ha egyszer a műtét sikeresen lezárult, nem igazán tudod elmagyarázni ezt az érzést. A műtét után egy héttel elmentem ruhákat vásárolni és sírtam, ahogy felpróbáltam őket. Annyira boldog voltam. Annyira megkönnyebbültnek és izgatottnak érzed magad. Úgy érzed, mintha kicseréltek volna.

Az interjúhoz kapcsolódó cikk: ITT!